William Clark Gable az Ohio állambeli Cadizban, német származású farmercsaládban látta meg a napvilágot. Alig héthónapos korában meghalt anyja, ezután két évig nagyszülei nevelték, majd amikor apja újra megnősült, Hopedale-ba költöztek. Mostohaanyja sajátjaként szerette a kis Clarkot, aki bálványozta őt, és később azt mondta róla: "az egyik legszeretetreméltóbb lény volt, akit valaha ismertem."

Clark a középiskolát nem fejezte be, harmadévesen apja minden tiltakozása ellenére az akroni kerékpárabroncs-gyárban kezdett dolgozni. A helyi színjátszók előadásában megnézte a "Paradicsommadár" című produkciót, s nyomban beleszeretett a színházba, annyira, hogy otthagyta a gyárat, és színfalak mögött kifutófiúi állást vállalt - fizetség nélkül.

Röviddel ezután elvesztette mostohaanyját is. A temetés után apja nem engedte vissza Akronba, évekig együtt dolgoztak az oklahomai olajmezőkön. Huszonegyedik születésnapján megkapta nagyapai örökségét, otthagyta Oklahomát, és elindult az álmai után. Dühös és kiábrándult apja, aki megvetette a színészmesterséget, és meg volt róla győződve róla, hogy a fia csak az idejét fecsérli, közel tíz évig nem beszélt vele. Ez idő alatt Clark dolgozott ócskapiacon, árult nyakkendőket, majd egy vándorszínész-társulattal bejárta az Egyesült Államokat.

Portlandban találkozott a művelt a Broadway egyik exszínésznőjével, Josephine Dillonnal, aki már meglátott benne valamit, és azt tűzte ki célul, hogy sztárt csináljon belőle. Első lépésként 1924-ben a 23 éves Gable és a 37 éves Josephine összeházasodott, szerelemről azonban szó sem volt, sőt Clark később bevallotta, hogy a házasságot sem hálták el. Josephine eszköz volt, aki létrehozta Hollywood későbbi szívtipróját, megtanította a helyes viselkedésre.

Ő javasolta, hogy hagyja el az első keresztnevét és használja csak a Clarkot, s kapcsolatai révén hozzájuttatta néhány kis szerephez némafilmekben. 1928-ban váltak el, Clark pedig ezután New Yorkban próbált szerencsét. Itt találkozott második feleségével, Ria Langhammal, aki bevezette a befolyásos társadalmi körökbe. Igazi filmkarrierje is ekkor kezdődött: a Warner Brothers feje, Daryl F. Zanuck próbafelvételt készített vele a Little Caesar főszerepére.

A felvétel után tette Zanuck a legendássá vált megjegyzést: "A füleid túl nagyok, úgy nézel ki, mint egy majom." A szerepet természetesen nem kapta meg, főszerepet játszott viszont a Vörös porban (1932). Igen rövid idő alatt a legnépszerűbb mozihősök egyikévé vált, ő lett az igazi amerikai férfi: bátor, hódító, érzelmes, igazságszerető, charme-os, és mindehhez játékát némi fanyar szatirizáló kedv is jellemezte.

A siker nem késett soká: 1934-ben az "Ez történt egy éjszaka" című film főszerepéért Oscar-díjat kapott, fizetése elérte a heti 4000 dollárt. A következő évben elvált feleségétől, miután viharos románca volt Loretta Younggal, a Vadon szava forgatásán. A kapcsolatból kislányuk is született, akit azonban egyikük sem vállalt a nyilvánosság előtt.

Színész és szerep ideális találkozása volt, amikor 1939-ben, népszerűségének tetőpontján Victor Fleming rendező rábízta Rhett Butler szerepét az Elfújta a szél című filmben, s a szerepért Oscarra jelölték. Ugyanebben az évben - életében először - szerelemből nősült: feleségül vette Carole Lombard színésznőt, akiben végre igazi társra lelt.

A boldogság nem tartott sokáig: Lombard 1942-ben repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, Gable pedig bevonult a légierőhöz, ahonnan a háború után őrnagyi rangban szerelt le. A Metro-Goldwyn-Mayer megújította a szerződését, mert típusa nem ment ki a divatból: deresedő hajjal változatlanul hódító figurákat elevenített meg a filmvásznon. Noha továbbra is bálványozták, a harmincas évek diadalmenetét már nem tudta megismételni.

1949-ben negyedszer is megházasodott, és bár már három héttel később belátta, hogy hibázott, csak 1951-ben vált el. Ötödik feleségétől kapta meg végre azt, amire mindig is vágyott: a családot. Kay Spreckles két gyermeket vitt a házasságba, akiket Gable adoptált, de nagyon várt közös fiuk, John Clark Gable születését már nem érte meg.

Az Arthur Miller "Kallódó emberek" című drámájából forgatott film elkészülte után két héttel, 1960. november 17-én halt meg Hollywoodban, szívrohamban, még hatvan évet sem élt. 1934-ben kapott Oscar-szobrocskája 1996-ban egy árverésen akkor rekord összegért - 550 ezer dollárért kelt el.